Elemzések elméletei

Dow-elmélet

A Dow-elmélet nevét megalkotójáról – egy amerikai pénzügyi újságíróról Charles Henry Dowról (1851–1902) kapta, aki amellett, hogy a Wall Street Journal egyik alapító főszerkesztője, a technikai elemzés egyik úttörője is volt. Az egyik legrégebbi és a mai napig is működő amerikai piaci mutató, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) index megalkotása is az ő nevéhez fűződik. A kezdetekkor a DOW által létrehozott index 12 komponensből állt, napjainkban az Amerikai Egyesült Államok 30 legfontosabb vállalatának tőzsdei értékét mutatja. A Dow Theoryt – amely a mai napig időtállónak bizonyult – A. C. Nelson 1902-ben, Dow halála után publikálta a Wall Street Journal hasábjain. Az elmélet alaptézisei:

A Dow-elmélet legforradalmibb újítása az a tézis volt, miszerint a piaci árban a kereslet-kínálat mellett minden rendelkezésre álló információ tükröződik, beleértve a várakozásokat is, ebből adódóan felhasználható a jövőbeni események előrejelzésére.

Az elmélet alapján a piacon egyszerre három trend uralkodik, melyeket az időtáv határoz meg. A trend maga a piaci ár mozgásának általános irányaként határozható meg. Különbséget teszünk primer (elsődleges), szekunder (másodlagos), illetve minor (kicsi) trend között, melyek egyszerre léteznek a piacon. A legnagyobb jelentőséggel az elsődleges trend bír, ez alapján állapítható meg, hogy bika- vagy medvepiacról beszélünk. A primer trend hossza jellemzően több mint egy év, de akár egy évtizedet is átölelhet. A szekunder trend az elsővel éppen ellentétes irányú, egy jelentősebb csökkenés az alapvetően bikapiacon, vagy rally a medvepiacon. A másodlagos trend általában néhány héttől néhány hónapig tart. A harmadik, minor trend az árfolyamok napi fluktuációjaként jellemezhető, iránya teljesen véletlenszerű, hossza egy-két naptól néhány hétig terjedhet. Az időtávon túlmenően a három trendet az is megkülönbözteti, hogy míg a minor, illetve esetlegesen a szekunder trendet képesek lehetnek nagyobb intézményi befektetők (pl. befektetési bankok, hedge fundok, szuverén vagyonalapok, nyugdíjalapok) manipulálni, az elsődleges trend nem befolyásolható.

A három trend közül az elsődleges trend a leghosszabb, évekig is eltarthat, és maga is három szakaszból áll, a felhalmozási ("accumulation phase"), a felívelési ("public participation phase"), valamint a kiterjedési ("distribution phase") szakaszból. A trenden belül az egyes szakaszok kialakulása a piaci szereplők eltérő fokú informáltságával magyarázható. Az első szakaszban (bull piac kialakulása esetén) a legjobban informált befektetők kezdenek vásárolni, őket követik a második szakaszban a technikai elemzők. A szakasz ezen, második részét a piac megélénkülése, növekvő forgalom, gyorsan emelkedő árak és optimizmus jellemzi. A harmadik szakaszban a profit reményében megjelennek a piacon a kockázatkerülő befektetők is, ugyanakkor ilyenkor már a jól informált befektetők kezdik elhagyni a piacot.

A Dow-elmélet szerint az indexeknek igazolniuk kell egymást ("concept of confirmation"). Hamilton (June 25, 1928) így ír erről: "Dow mindig figyelmen kívül hagyta egy index elmozdulását, ha azt nem erősítette meg egy másik index, hasonló irányú elmozdulása. A tapasztalat, a Dow halála óta eltelt
időben az indexek mozgását visszakövetve, igazolja az elméletet." Bár a tranzakciók volumene nem jelzi a trendfordulót, a megnövekedett forgalom megerősíti a trendet, ami így jó másodlagos indikátorként szolgálhat. A trend addig folytatódik, míg nem érkezik egyértelmű jelzés az irányváltozásról. A trendfordulók megállapításához a technikai elemzés számos eszköze nyújt segítséget a befektetőknek.

Fibonacci-számelmélet

A Fibonacci-számelmélet megalkotása az itáliai Leonardo Fibonacci (kb. 1170–1250) nevéhez fűződik, akit a középkor legnagyobb matematikusai között tartanak számon. Elméletének alapjául egy képzeletbeli nyúlcsalád növekedésének matematikai példája szolgál. A feladat levezetéséből egy (végtelenbe nyúló) számsort – Fibonacci-sorozatot – kapunk, ahol a sorozat minden tagja az azt megelőző két tag összegével egyenlő. 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610 stb. Az így kapott sorozat sajátságos tulajdonságokkal rendelkezik:
• az első hat számot követően, a sorozat bármelyik tagjának, illetve az azt megelőző számnak a hányadosa az 1,618-hoz tart. Ezt az arányt aranymetszésnek vagy más néven aranyaránynak nevezik  "golden ratio", és a természetben is megtalálható (pl. fenyőtoboz, csigaház),
• az első hat számot követően, ha bármelyik számot elosztjuk a sorozat következő tagjával, akkor az eredmény 0,618-felé közelít. A piaci trendekben korrekciós szakaszok figyelhetőek meg, a Fibonacci-szintek pedig a korrekció várható mértékének megállapításában nyújtanak segítséget. Bár a 76,4%-, 50%-os szintek nem Fibonacci-arányszámok, a traderek a kereskedés során ezeket is figyelembe veszik az ellenállás/támasz szintek meghatározásánál. A Fibonacci-korrekciós számsort, a teljes korrekciót (100%) alapul véve úgy határozhatjuk meg, hogy a megfelelő számokat osztjuk 1,618-al:
100% /1,618 = 61,8%
61,8% /1,618 = 38,2%
38,2% / 1,618 = 23,6%

Mivel sok piaci szereplő a Fibonacci-szinteket is figyeli, ezek alapján kereskedik, így úgymond önbeteljesítő szerepük van. A szintek grafikonba való berajzolásához egy kijelölt minimum és maximum árra vízszintes vonalakat húzunk, így jelölve a 0% és a 100%-os szinteket, a köztük lévő távolságot pedig felosztjuk a Fibonacci-korrekciós szintek alapján. A Fibonacci-korrekciós szintekkel kapcsolatban az alábbi hüvelykujjszabályokat fogalmazhatjuk meg:
• 61,8%-nál van az ideális korrekciós szint.  Amennyiben az árfolyam korrekciója nem töri át a 38,2%-os szintet, nagy a valószínűsége, hogy trenderősítő alakzat jön létre.
• Amennyiben az árfolyam áttöri a 38,2%-os szintet, nagy a valószínűsége, hogy az árfolyam eléri a 61,8%-os korrekciós szintet is.
• Abban az esetben, ha az árfolyam kilép a 0–100% közötti sávból, nagy a valószínűsége, hogy eléri az 161,8%-os korrekciós szintet.

Elliott-hullámelmélet

Ralph Nelson Elliott (1871–1948) a technikai elemzés egyik legismertebb elméletének megalkotója,  teóriáját – melyet a mai napig alkalmaznak az árfolyammozgások vizsgálatakor – 1939-ben egy cikksorozatban tette közzé a Financial World című magazin hasábjain. Az elmélet azt mondja ki, hogy a tőke és pénzpiacok nem kaotikusan mozognak, hanem ismétlődő, ugyanakkor eltérő méretű és hosszúságú hullámzást mutatnak. Elliott hullámelméletében az árak mozgását alapvetően három elem határozza meg:
• az alakzat, amely a hullámok alakjára, a hullámzási sémákra utal,
• az arányszám, amely lehetővé teszi a hullámok közötti kapcsolat mérését, a fordulópontok pontosabb meghatározását,
• az idő, azaz a ciklusok hossza, az alakzat, illetve az arányszám pontosabb definiálásában nyújt segítséget.
Az Elliott-ciklus alapja az alábbi 8 szakaszból álló alakzat. Az ábrán két, egy emelkedő és egy csökkenő trend figyelhető meg, az emelkedő trend 5, az emelkedést követő korrekció pedig 3 hullámból áll. A lökéshullám (impulse wave) lokális csúcspontjait az 1-es, a 3-as, illetve az 5-ös számok, az emelkedő trendben kialakuló kisebb korrekciókat pedig a 2-es és 4-es számú lokális mélypontok jelölik.
Az öt szakaszból áll emelkedő hullám lezárultát követően, megkezdődik egy három szakaszból álló korrekciós hullám (corrective wave), melyet az A, B, valamint C pontok reprezentálnak. Elliott hullámelméletében – hasonlóan a Dow-elmélet azon pontjához, mely szerint a piacon egyszerre 3 trend is uralkodik – a hullámok több szinten is léteznek. A fő hullámok, melyek meghatározzák a nagy trendet, kisebb hullámokra bonthatóak, minor trendek összességéből állnak.

Bolyongás-elmélet (Random Walk Theory)

A bolyongás-elmélet kidolgozása Burton G. Malkiel (amerikai közgazdász) nevéhez fűződik, teóriáját – amellyel megkérdőjelezi mind a technikai, mind a fundamentális elemzés alkalmazhatóságát az árfolyamok várható irányának meghatározásához – 1973-ban publikálta Bolyongás a Wall Streeten (A Random Walk Down Wall Street) c. könyvében. Bolyongás alatt Malkiel olyan mozgást ért, ahol az árfolyam mozgásának további iránya az eddigi mozgásból nem megjósolható. Malkiel és követői szerint a részvényárfolyamok ilyen mozgást végeznek, változásuk nem látható előre, ebből adódóan a befektetési tanácsadóknak, a komplikált grafikonoknak, illetve az indikátoroknak nincs gyakorlati haszna. Az elmélet követői azt az elvet vallják, hogy átlag feletti hozamot kizárólag nagyobb kockázatvállalással lehet elérni.
Malkiel könyvében így fogalmaz: "Végső soron ugyanis azt mondja ki ez az elmélet, hogy ha egy bekötött szemű majom célbadobós dárdákat hajigál az újság pénzügyi rovatára, az így kiválasztott részvényegyüttes nem lesz rosszabb, mint az, amelyet szakértők állítanak össze a leggondosabb mérlegeléssel". Az elméletet a Wall Street Journal tesztnek vetette alá, az első száz napot követően a "majmok" (a Wall Street Journal egyik bekötött szemű munkatársa) a profik 39%-ánál bizonyultak jobbnak, az idő múlásával pedig ez az arány folyamatosan javult.