Elemzési alapismeretek

Elemzési módszerek

Bár a fundamentális és a technikai elemzés céljai közel azonosak – a kockáza- tok azonosítása és csökkentése, valamint a várható árfolyammozgások irányának előrejelzése a minél magasabb profit elérése érdekében – módszereikben, eszköztárukban teljesen eltérnek egymástól. Míg előbbi esetében azzal a feltételezéssel élünk, hogy az árfolyamok alakulását alapvetően a fundamentális tényezők határozzák meg és döntéseinket ezek, tehát az aktuális politikai, gazdasági események, pénzügyi mutatószámok vizsgálatát követően hozzuk, utóbbi esetében az elemzés alapvetően matematikai és statisztikai alapokra épül.

Fontos kihangsúlyozni, hogy sem a fundamentális, sem a technikai elemzés használata nem garantálja, hogy befektetésünk végül sikeres lesz.

Fundamentális elemzés

A fundamentális elemzést leginkább a részvényárfolyamok vizsgálatára használják. A módszer követői, az árfolyammozgások hátterére keresik a választ, az elemzés során a társaságok gazdálkodási alapjaira, pénzügyi eredményire, mutatóira koncentrálnak – vállalati szintű elemzés –, de ezzel párhuzamosan figyelmet szentelnek a makrogazdasági és az iparági környezetnek is.
A fundamentális elemzők a cégek "belső értékét" próbálják meghatározni, ez alapján állapítják meg, hogy melyik befektetési lehetőség (vállalat) alul-, illetve túlértékelt, és tesznek vételi vagy eladási javaslatot. Tekintettel arra, hogy rövid távon egy részvény belső értéke és aktuális piaci árfolyama között akár jelentős eltérés is lehet, a fundamentális elemzés alkalmazásának hosszú távú befektetések esetén van igazán relevanciája. 

Egy vállalat értékének meghatározásánál a fundamentális elemzők az alábbi
mutatókat vizsgálják:

• Jövedelmezőségi mutatók (ROA, ROE, ROS):
– Megmutatják, milyen megtérülést tud elérni a vállalat.

• Hatékonysági mutatók (készletek, vevők, szállítók forgási sebessége)
– Megmutatják, hogy a vállalat milyen hatékonysággal használja fel eszközeit.

• Tőkeáttételi mutatók (sajáttőke-arány, kamatfedezetség)
– Jelzik a vállalat eladósodottságát.

• Likviditási mutatók (likviditási ráta, pénzhányad, időtartam-mutató)
– Megmutatják a vállalat fizetőképességét.

• Piaci mutatók (piaci kapitalizáció, P/E, EPS, P/BV, osztalékhozam)
– Megmutatják hogyan értékelik a befektetők a vállalatot.

A devizapiacok (Foreign Exchange, vagy FX-piacok) fundamentális elemzése nagyon összetett, mivel egy deviza értékét számos fundamentális tényező, többek között az adott devizára jellemző relatív kamat és inflációs szint, a kérdéses gazdaság (jellemzően GDP-vel mért) teljesítménye, illetve ezen túlmenően egyéb makrogazdasági mutatók, valamint a monetáris politika célkitűzései is befolyásolhatja. Összetettségéből adódóan ezt az elemzési módszert az FX-piacon inkább csak hosszú távú trendek meghatározásánál használják.

Technikai elemzés

A befektetők a technikai elemzés használatával a piacok, árfolyamok változásának irányát próbálják meg előre jelezni a múltbeli, illetve az aktuális piaci árak valamint a forgalom figyelembevételével. A lehetséges kimenetelek meghatározásához különböző alakzatokat azonosítanak (fej-vállak alakzat, zászlók, háromszögek stb.), különféle indikátorokat (mozgóátlagok, oszcillátorok stb.) használnak. Míg az alakzatok beazonítása valamelyest szubjektív, az indikátorok matematikai/statisztikai képletek alapján számíthatóak. Az indikátorok használatára számos kereskedési stratégia épül.

A technikai elemzés legfontosabb alapfeltevései:

1. A piaci árban minden "benne van":
Azaz az aktuális piaci ár a kereslet-kínálat viszonya mellett, a befektetők által ismert minden információt és a jövőre vonatkozó várakozásokat is tükrözi. A piacok elemzése, az árfolyam várható irányának meghatározása során, fontos szerepet játszik a piaci forgalom is, melyre a piachoz tartozó belső jellemzőként tekintünk.

2. A történelem ismétli önmagát (History repeats itself):
A technikai elemzés egyik alaptézise, amely abból a feltevésből indul ki, hogy a befektetők hasonló helyzetekben hasonló viselkedésmintákat követnek. Tulajdonképpen a technikai elemzés rendszerének kialakulása e viselkedésminták tanulmányozásának köszönhető. Az elgondoláshoz a pszichológiai tanulmányokban tárgyalt, tömeglélektanról szóló megfigyelések nyújtanak alapot.

Különbségek

Az egyik és talán legfőbb különbség, hogy fundamentális, illetve technikai elemzés esetén az információk teljesen különböző forrásból származnak. A befektetők a fundamentális elemzésnél főleg vállalati (gyors)jelentésekből nyerik az információt, a technikai elemzés esetében pedig az árgrafikon-forgalom párosból. Fontos különbség, hogy a fundamentális elemzés követői hosszú távon, nemritkán években gondolkodnak, míg a technikai elemzésben hívők időhorizontja ennél lényegesen rövidebb, gyakran csak néhány hét, nap (daytrade), de nem ritka az órás vagy perc alapú kereskedés sem. A fenti módszerek közti lényegi eltérés ellenére a két megközelítés jól kiegészíti egymást. Amíg a fundamentális elemzés a "Mit?" kérdésre ad választ, vagyis hogy milyen eszközbe (részvénybe, kötvénybe, devizába, nyersanyagba stb.) érdemes befektetni (vagy melyiktől érdemes megválni), addig a technikai elemzés a "Mikor?" eldöntésében segít. A technikai elemzés módszerével azonosítható szintek és a használt indikátorok segítenek az alul-, illetve felülértékeltség kérdésében dönteni, valamint a stop-loss, illetve a take profit szinteket meghatározni. Kizárólag fundamentumok alapján történő kereskedés azon befektetőknek testhez álló, akik készek, illetve képesek akár hosszú időn át is viszonylag nagy, nem realizált veszteséget eltűrni, bízva abban, hogy a fundamentumokkal kapcsolatos meglátásaik, a helyzetértékelésük, illetve az ez alapján hozott döntésük helyes, és az adott eszköz árfolyama végül számukra kedvezően alakul majd. A csak technikai elemzés alapján kereskedő befektetők ezzel szemben jellemzően rövid távú pozíciókat vállalnak, a módszertől gyors profit elérését várják.